Harry épp átfurakodott egy csapatnyi hatodikos között, mikor megpillantotta Ront és Hermionét. Barátai a „ Különleges ízek’’ feliratú polc elött álltak, s a vérízű nyalókákat nézegették. Harry odalopózott mögéjük. 

-         Fúj, nem, Harry nem örülne ennek - fanyalgott Hermione. - Szerintem ezt csak a vámpírok szeretik.

-         Na és ehhez mit szólsz? - vigyorgott Ron, s egy üveg  Csótánycsokrot  dugott Hermione orra alá.

-         Ennek se örülne. - szólt közbe Harry.

Ron kis híján elejtette az üveget.

-------------------------------------------------------

-         Nekem bezzeg soha nem adták kölcsön! - háborgott Ron. - Pedig én a testvérük vagyok!

-         Miért, azt hiszed, hogy Harry meg akarja tartani!? - Hermione olyan arcot vágott, mintha még az ötletet is nevetségesnek tartaná. - természetesen odaadja McGalagony  professzornak. Igaz, Harry?

-         Dehogy adom! - vágta rá Harry.

-         Te lány! Neked elment az eszed! -méltatlankodott Ron! -  Lemondani egy ilyen kincsről!?

-----------------------------------------------

-         Hermione - fogott bele óvatosan Ron, felkészülve arra, hogy a lány az elsö szó után dührohamot kap. - Mondd csak… biztos, hogy így képzelted ezt a beosztást?

-         Mi van? - reccsent rá Hermione, majd kezébe vette a táblázatot,és gyorsan átolvasta. - Igen, persze, pontosan így gondoltam.

-         Ha megkérdezem, hogyan akarsz egyszerre két vizsgát letenni,számíthatok a válaszodra? - érdeklődött Harry.

-         Nem - hangzott a tömör felelet. - Nem láttátok valahol a számmisztikakönyvemet?

-         Dehogynem , kölcsönvettem könnyű esti olvasmánynak - morogta maga elé Ron.

-         A Beauxbatons bajnoka - hirdette ki Dumbledore - Fleur Delacour!

-         Ő az, Ron! Kiáltotta Harry.

A véla-lány kecsesen felemelkedett székéről, hátralebbentette hosszú, ezüstszőke haját, s elindult a Hollóhát és a Hugrabug asztala közötti folyosón.

- Ó, nézzétek, milyen csalódottak - szólt Hermione , fejével a többi Beauxbaton-os felé intve. Harry úgy találta, h a „csalódottak” ebben az esetben kissé enyhe kifejezés. A hoppon maradtak közül két lány is az asztalra borulva zokogott.

-------------------------

-         Álljon meg a menet! - szólt homlokráncolva Harry, mikor már a folyosó közepén jártak. - Várj egy percet, Hermione…

-         Mi van? - A lány megfordult, és kipirult arccal Harryre nézett.

-         Tudom,mire készülsz - mondta Harry, azzal oldalba bökte Ront, és rámutatott a Hermione mögötti festményre, amely egy gyümölcsökkel teli hatalmas,talpas ezüsttálat ábrázolt.

Most már Ronnak is derengett a dolog.

-         Hermione - szólt gyanakodva - te megint bele akarsz rángatni minket vmi majomakcióba.

-         Nem, nem, dehogyis - tiltakozott a lány - Különben is, az nem majom…

-         Miért, kitaláltál egy új nevet? - vonta össze a szemöldökét Ron. - Most hogy hívnak minket? Házimanó Felszabadítási Frontnak? Nem megyek a konyhába, és nem beszélem le a manókat a munkáról, érted? Nem és nem!

-         Nem is kértelek rá! - fakadt ki türelmét vesztve Hermione. - Lejöttem ide, h beszéljek velük, és itt találtam…jaj gyere már Harry, meg akarom mutatni!

Azzal újra belekapaszkodott Harry karjába, és odavonszolta őt a gyümölcsöstál képe elé. Mutatóujjával megcsiklandozta a festett zöld körtét. Az nevetve ficánkolni kezdett, majd hirtelen egy nagy zöld kilinccsé változott. Hermione megfogta, kitárta az ajtót, és betuszkolta rajta Harryt.

Harry épp csak annyit fogott fel, h egy magas mennyezetű, hatalmas csarnokba került, melynek túlsó végében nagy téglatűzhely áll és falai mentén fényes rézedények százai hevernek. Egyszer csak visító kiáltás csapta meg fülét, és egy kicsi alak rohant felé.

-         Harry Potter! Uram! Harry Potter!

Az alak belerohant a hasába, és szorosan átölelte a derekát.

-         D-Dobby? - nyögte levegő után kapkodva Harry.