- Megyek,megkérdezem a mozdonyvezetőt, mi történt - szólt Hermione. Harry érezte hogy a lány elmegy mellette, majd a hangokból ítélve kinyílt a tolóajtó, és a következő pillanatban két sikkantás hallatszott.
- Ki vagy?
- Te ki vagy?
- Ginny?
- Hermione?
- Mit csinálsz itt?
- Ront keresem.
- Gyere be,és ülj le…
- Ne ide! - szólt gyorsan Harry. - Itt én vagyok!
- Au! - jajdult fel Neville.
- Csend! - szólt rájuk egy rekedt hang.
-Harry! - szólt rá suttogva Ron.
- Hm?
Harry körülnézett; az egész csoport őrá meredt. Gyorsan kihúzta magát; kis hyján elbóbiskolt a melegtől.
- Azt mondtam drágám - ismételte Trelawney professzor, hangjában némi szemrehányással -, hogy kétségkívül a Szaturnusz sötét hatása alatt születtél.
- Mi…minek a hatása alatt? - kérdezte zavartan Harry.
- A Szaturnuszé alatt, a Szaturnusz bolygó hatása alatt! - Trelawneyt szemlátomást felháboritotta , hogy Harry nem rettent meg a szörnyű hírtől. - Azt mondtam, hogy születésed percében a Szaturnusz uralta az eget…a sötét hajad… közepes termeted…ifjan átélt tragikus veszteségeid…Szinte biztosra veszem, hogy tél közepén születtél!
- Nem - rázta a fejét Harry - Júliusban születtem.
Ron igyekezett köhögésnek álcázni kitörő nevetését.
- Utat kérek - csendült fel Percy fontoskodó hangja. - Mi ez a csődület? Az nem lehet hogy mind elfelejtettétek a jelszót…Szabad lesz? Iskolaelső vagyok…
A diákok hirtelen elnémultak - elöbb az elöl állók, aztán a dermedt csönd végigsöpört az egész folyosón. Végül Percy hangját hallották:
- Valaki szóljon Dumbledore professzornak. Gyorsan.
- Mi szeretjük az óráidat! - hazudta gondondolkodás nélkül Hermione.
- Igen,szuper órákat tartasz! - tóditotta Ron. - Tényleg, hogy vannak a futóférgek?
- Megdöglöttek saláta-túladagolásban - felelte csüggedten Hagrid.
- Jaj de kár! - sajnálkozott Ron vigyorra görbülő szájjal.
--------------------------------------------------------------
Trelawney professzor:
- Szerencsétlenek! Melyikőtök emelkedett fel elöbb a székből?
- Nem t’om - felelte Ron,és aggódó pillantást vetett Harryre.
- Nem hinném hogy számítana - jegyezte meg McGalagony - hacsak nem ólálkodik egy baltás gyilkos a bejárati csarnokban.
----------------------------------------------------
Ront tényleg nagyon megviselte Makesz elvesztése.
- Ugyan már,hiszen folyton panaszkodtál, hogy semmire nem lehet használni - próbálta vigasztalni az öccsét Fred - Már réges-rég csak vegetált. Ha úgy vesszük,jobb is volt neki így. Hamm, és kész. Szerintem nem is érzett semmit.
- Fred! - csattant fel méltatlankodva Hermione.
- Makesz mást se csinált, csak evett és aludt- tette hozzá George. - Te magad mondtad.
- Egyszer megharapta Monstrót! - vette védelmébe néhai kedvencét Ron. - Emlékszel,Harry?
- Igen, ez igaz - bólintott Harry.
Fred nem tudott elfojtani egy vigyort.
-Az volt makesz karrierjének fénypontja - jelentette ki gúnyos ünnepélyességgel. - A heg Monstro ujján örök időkig őrzi majd dicső emlékét.
Becsapódott egy ajtó- bizonyára a hálóteremé. Harry végre megtalálta a függönyszárnyak közötti rést,és kinézett. Abban a pillanatban kigyulladt a Dean Thomas lámpája.
Ron az ágya közepén ült,és a leszakadt függönyt markolta. Arca halálos rémületet tükrözött.
- Black! Sirius Black! Egy késsel!
- Micsoda?
- Itt volt! Most, az elöbb! Szétvágta a függönyt! Arra ébredtem fel!
- Álmodtad , Ron - rázta a fejét Dean.
- Nézd meg a függönyt! Mondom hogy itt volt!
Mindannyian kiugrottak az ágyból? Harry érte el elsöként az ajtót, és a többiekkel a nyomában lerohant a klubhelyiségbe.
-------------------------------------------------------------
Egyszer csak megjelent mellette a könnyáztatta arcú Wood; átölelte a nyakát, és ott zokogott a vállán. Két erőteljes lökés jelezte, hogy Fred és George is megérkeztek, azután felharsant Angelina, Alicia, és Katie kórusa: A miénk a kupa! A miénk a kupa! - hét test és tizennégy kar fonódott össze egyetlen nagy, boldog ölelésben.
------------------------------------------------------------
- A Beauxbatons bajnoka - hirdette ki Dumbledore - Fleur Delacour!
- Ő az, Ron! Kiáltotta Harry.
A véla-lány kecsesen felemelkedett székéről, hátralebbentette hosszú, ezüstszőke haját, s elindult a Hollóhát és a Hugrabug asztala közötti folyosón.
- Ó, nézzétek, milyen csalódottak - szólt Hermione , fejével a többi Beauxbaton-os felé intve. Harry úgy találta, h a „csalódottak” ebben az esetben kissé enyhe kifejezés. A hoppon maradtak közül két lány is az asztalra borulva zokogott.
- Madam Maxime! - Fleur nyomban odasietett az igazgatónőhöz. - Az’ mondják, ’ogy ez á kisfiú is rhész’ vesz a verhsenben!
- Valahol mélyen, a zsibbasztó megrökönyödés alatt fellobbant Harryben a düh. Kisfiú?!
-
Hermione vett egy lekváros kosárkát,majd Fredhez fordult:
- Ezt a sok ételt mind a konyháról hoztátok?
Onnan bizony - felelte vigyorogva Fred, és utánozni kezdte a házimanók sipító hangját: -„Vig
yen, amit csak tetszik, uram, vigyen, amit csak tetszik!” Rátukmálják az emberre a kaját… Ha azt mondod, süssenek meg neked egy ökröt, azt is megcsinálják…
- De hogy jutsz be hozzájuk? - kérdezte csak úgy mellesleg Hermione.
- Az nem gond - legyintett Fred - Van egy festmény, ami egy gyümölcsöstálat ábrázol. Meg kell csiklandozni rajta a körtét, és akkor… - Elharapta a mondatot, és gyanakodva nézett Hermionéra. - Miért kérdezed?
- Csak úgy, kíváncsiságból - sietett a válasszal a lány.
- Rá akarod beszélni a manókat, h sztrájkoljanak? - kérdezte George. - Meguntad a röpcédulázást, és úgy döntöttél, h inkább megszervezed a manók forradalmát?
A közelben állók jót nevettek a bizarr feltételezésen. Hermione nem válaszolt.
- nehogy nekem telebeszéld a fejüket, h követeljenek ruhát, meg fizetést! - szólt fenyegetően Fred. - Hagyd csak békén őket, hadd főzzenek!
Dobby félősen pislogni kezdett, és közelebb intette magához Harryt. Harry lehajolt hozzá.
- Dumbledore professzor azt mondta - suttogta Dobby - h hibbant vén szőrmóknak is lehet őt nevezni, ha Dobby akarja!
- Dobby megszeppenve nevetgélt.
- De Dobby nem akarja uram! - jelentette ki hangosan, és úgy megrázta a fejét, h csak ugy csattogtak a fülei. - Dobby nagyon szereti Dumbledore professzort, és büszke rá, h megőrizheti a titkait.
Egy héttel korábban Harry még meggyőződéssel állította volna, h meghívni egy lányt a bálra sokkal kellemesebb dolog, mint kijátszani egy magyar mennydörgősárkány éberségét. Most azonban, h az utóbbit már megtette, és szembesült a táncpartner keresés feladatával, úgy érezte, ha választhatna, inkább repülne még pár kört a sárkány orra előtt.
Ron bizonyára kitalálta, miféle gondolatok járnak Harry fejében,mert így szólt:
- Neked van a legkönnyebb dolgod Harry.
- Iskolabajnok vagy. Elbántál a magyar mennydörgővel. Tuti h sorba fognak állni érted a lányok.
Frissen felújított barátságuk tiszteletére Ron minimálisra fogta mondataiban a keserű felhangot. Emellett kiderült - Harry őszinte csodálkozására - h ráadásul igaza is van. Egy göndör hajú, harmadéves, hugrabugos lány , akivel Harry azelőtt soha egy szót se beszélt, rögtön másnap odalépett hozzá, és felkérte báli partnerének. Harry annyira meglepődött, h a kelleténél kicsit határozottabban mondott nemet. A lány persze megbántódott, Harrynek pedig egész mágiatörténetórán Dean, Seamus, és Ron kaján megjegyzéseit kellett hallgatnia.
-----------------------------------------
A rá következő napon további két lány próbálkozott nála: egy másodéves, és egy ötödéves, akit Harry inkább a testőrének tudott volna elképzelni, mint a táncpartnerének.
- Különben nem is volt csúnya - jegyezte meg Ron, miután sikerült abbahagynia a nevetést.
- Két fejjel magasabb volt nálam - dörmögte Harry, aki még mindig a megrázó élmény hatása alatt állt. - Képzeld el, hogy nézne ki, ha táncolnánk: mintha egy fa körül szaladgálnék.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
